Elhunyt Herman István

Pista barátom 1 évig küzdött az aljas kórral, mire az le tudta gyűrni. Nehéz mit mondani, nem is tudok, ezért álljon most itt másik barátja, Perutek János megemlékezése.

Megint szegényebbek lettünk, megint elragadott tőlünk egy barátot, egy testvért, az ökölvívás nagy családjának, őszinte tagját a gyilkos kór. Hosszantartó súlyos betegség után a mai nap elment Herman István, a nagybetűs BÍRÓ.

Imádta az ökölvívást, mint versenyző, később edző és bíró dolgozott a szeretett sportágáért, s nagyon jól dolgozott. Tudtuk, hogy beteg, de bíztunk legendás akarat erejében, bíztunk abban, hogy egyszer csak megjelenik, és újra a ringben fog tevékenykedni, ám ezt már csak az égi ringben teheti. Tudom, ott sem lesz egyedül, hisz nagyon sok barátja, és ökölvívó társa, s elődje ott van már, és szerető, ölelő karokkal várják.

Nem volt egyszerű ember, volt idő, amikor mi nem is beszéltünk egymással, de az ökölvívás iránti szeretetünk, összehozott minket, és őszintén szerettük tiszteltük egymást. Mint ahogy szerette és tisztelte őt szinte kivétel nélkül mindenki, a hazai ökölvívásban.

Őszintén, szeretettel, ám megalkuvás nélkül tette a dolgát. Őt nem lehetett befolyásolni, sosem érdekelte, hogy bennragadt egy - egy mérkőzésen pontozásával, Ö csak azt az eredményt írta le, amit Ö jogosnak látott. Nála nem számított ki honnan jött, s milyen eredményeket ért el előtte, csak az, hogy az adott mérkőzésen hogyan teljesített, csak azt pontozta.  Jól tette a dolgát, hisz AIBA bíró lett, s nem csak itthon, külföldön is, elismerték hozzáértését.

Egy éve, Salgótarjánban vettük észre, hogy valami nincs rendben Pistával, ám Ö ezen mosolygott, azt mondta semmi baja nincs, csak fáradt. A Junior OB végére oly annyira elfáradt, hogy úgy kellett saját kocsijával haza vinni, s ezután jött az orvosi szakvélemény, daganat. Az volt az utolsó bajnokság, ahol bíróként tevékenykedett.

Az utolsó mérkőzés amelyen Ő volt a  mérkőzésvezető.


Következő és egyben utolsó találkozásunk a kórházban volt, ahol egymást erősítve, vicceltünk a betegségünkön, s mondogattuk egymásnak, rajtunk nem fog ki, hát kifogott.


Hiányozni fogsz drága barátom, s tudom nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki ismert. Hiányozni fog, a viccelődésed, a magyarságod, és minden, ami te vagy.

Tudom, annyi mindent kellene még leírnom, hisz annyi minden köt minket össze, ám nem tudok írni, nem és nem. Nem tudom elhinni, hogy én még vagyok, és te már nem, egyszerűen nem tudom elfogadni. Nem hiszem el, hogy nem láthatom és hallhatom többé, hogy a Magyar Himnuszt hangosan énekeled, és közben a kezed, a szíveden nyugszik.

Drága Pistám, a földi kínjaid véget értek, s mára már ott fent nézed, ahogy kínlódva keresem a szavakat, hogy is búcsúzzam el tőled. Tehát nem búcsúzom, hisz bennem, és sokakban benne élsz, velünk vagy és leszel, s tudom, hogy még találkozunk, ott az égi ringben, te mérkőzést vezetsz, én fotózok és közben, mondom a magamét, amin te mosolyogsz.

Hogy is szoktad mondani, Isten áldjon, ezt mondom most én is, Isten Áldjon drága barátom, fent tedd, amit tenned kell, és itt lent, nyugodjál békében.

Perutek János
 

képgaléria