Belépés
Az UTE Ökölvívó Szakosztály története
Kaszper József elnök, Kiss Rezső szakosztályvezető, Gregus Gyula, Lovas Miklós, Rónai Zoltán, Kamauf Géza, Drohózky László
A múlt sokszor megfoghatatlan. Ha közelítenek felé, elrepül, mint a madár. Ködbevész és csalókává válnak a benyomások, s bizonytalannak tűnik minden. De az írásban, képben vagy hangszalagon megörökített események megfoghatók és örökké emlékeztetnek. Sikerekre, kudarcokra – mindenre. Az első ilyen emlékeztető a Nemzeti Sport 1926. január 15-i számában található:
„ Az UTE bokszolószakosztálya megalakult. A stadionban minden kedden, csütörtökön és szombaton 5-9-ig folyó tréningen érdeklődőket szívesen lát a szakosztály vezetősége. Az UTE trénere Nánay, az MTC nehézsúlyú versenyzője.”
Így kezdődött! A lelkes újpesti sportemberek nem tudtak belenyugodni abba, hogy a rohamosan népszerűsödő ökölvívás küzdőtereiről hiányozzanak saját legjobbjaik. S már alig egy hónappal később a weltersúlyú Zust elindul az FTC meghívásos versenyén. Igaz, vereséget szenved Marositól, de az UTE kemény öklű fiai nem vallanak szégyent. Az év végén kezdődő Budapest-bajnokságon a könnyűsúlyú Szőke József aranyat, Petonszky István bronzot szerzett, s a régi képviselőházban lezajlott csaták után így ír a korabeli krónikás: „ …szépen szerepeltek az MTK, az UTE, a TTC a Spárta és a B. Vasutas versenyzői”.
A sajátos munkássport hamar sajátos újpesti sporttá válhatott volna. A népszigeti szabadtéri csatákon, a bajnoki és meghívásos versenyeken sok néző volt kíváncsi az UTE legjobbjaira. Csakhogy a „legjobbak” kevesen voltak. Az egyesület vezetőinek nem vált szívügyévé az ökölvívás, mert felfogásuk megegyezett az akkori „művelődési” irányzattal, amely a munkásosztály szellemi és testi erejének kibontakozását gátolta. Hiába vált a szurkolók kedves gyerekévé az ökölvívás, az erőszak győzött. Négyévi, küszködések közepette elért sok siker után a sportegyesületi vezetés ellentmondást nem tűrően feloszlatta a szakosztályt.
Kerek két évtizedig nem volt újjászületés.
Az Egyesült Izzó kultúrtermében, 1950. március 31-én azonban megtört a jég. Az UTE és a belügyminisztériumi sportkörök egyesülési közgyűlésén a megelőző tárgyalásokról szólva, Kádár János belügyminiszter arra is utalt, hogy „az UTE minden meglevő szakosztálya tovább működik az egyesülés után, sőt, egész sor új szakosztállyal bővül az egyesület.”
A beszéd után a BRE ökölvívóinak a szaktanácsadója, Rónai Zoltán is felszólalt, és elmondta, hogy az UTE egykori hagyományait felelevenítve és a BRE hagyományait folytatva, kívánatos lenne ökölvívó-szakosztály működtetése is. Mindenki egyetértett vele. És ettől a naptól nemcsak az Újpesti Dózsa, hanem a lila-fehér ökölvívás is életre kelt. A kezdés nem volt könnyű, de a II. világháború utáni nehézségeken, a szereléshiányon, a fűtési problémákon már megedződtek a Budapesti Rendőr Egyesület ökölvívói, akik az új szakosztály gerincét képezték: Vitus, Várhegyi, Bán Tibi, Budai, Pali, Marton, Sturm, Németh, Kőrösi és a többiek. Legalább harmincan voltak a „szorítóérett”, rutinos versenyzők, s a csaknem két tucat kezdővel több mint félszázan jártak az edzőtermekbe.
Igen, az edzőtermekbe. Mert a teremgondok szinte állandóan Damoklesz kardjaként lebegtek a szakosztály felett. A Lovag utcai iskolától a Rottenbiller utcáig, az Eötvös utcától a Tatai útig, az Április 4. téri iskolától a Vág utcáig, majd a Jégszínházig, annyi helyen készültek az újpesti ökölvívók, hogy szinte még nyomon követni is nehéz. De készültek! És jól készültek.
Ezt bizonyítják az eredmények, hiszen már az első évtől kezdve élvonalbeli ökölvívók kerültek ki az Újpesti Dózsa gárdájából. 1951-ben a könnyűsúlyú Farkas Béla, a kisváltósúlyú Budai Pál, a félnehézsúlyú Kovács Attila nyert magyar bajnokságot. Egy évvel később Kovács Attila ismételt két évvel később Budai Pál, de akkor már bajnoki trófeával jelentkezett a középsúlyban Sipőcz József is. Az egyéni sikerek mellett azonban a csapat is érett. 1952- ben az országos bajnok Budapest I. csapatában több dózsás versenyző már „nagyágyúnak” számított. Szinte felsejlettek a későbbi nagy sikerek, amikor egymásután többször az Újpesti Dózsa csapata bizonyult az ország legjobbjának. Természetesen nem volt zökkenőmentes az út. A múlt ködén át is sejteti ezt a szeszélyesen hullámzó eredmények sora és az edzők jövés-menése. Rónai Zoltán, Berde Jenő, Adler Zsiga, Tokaji Jakab, Kéri Béla követték egymást, de Fóti Andorral az élen a szakosztályvezetés állandó erőfeszítései a jobb iránt nem maradtak eredménytelenek. 1954-ben a légsúlyú Kárpáti József, egy évvel később – immár váltósúlyban – ismét Budai Pál nyert magyar bajnokságot. Budai egyébként a fénykorát élte: az 1955-ös berlini EB-n ezüstérmet szerzett. 
Már minden olyan bíztatónak tűnt, amikor bekövetkezett 1956 vihara, amely azonban az erős szakosztályt csak megrázta, megrendíteni nem tudta. Sőt, az ellenforradalom legyűrése után olyan tehetséges versenyzők kérték felvételüket az Újpesti Dózsába, akikkel kiegészülve a klub öklözőinek új aranykora kezdődött. 1957-től 1959-ig egymás után háromszor a lila-fehérek nyerik az I. osztályú csapatbajnokságot. 1958-tól megsokasodnak az egyéni sikerek is. Részletes felsorolásuk szinte külön fejezetet tenne ki, hisz Kellner Ferenc, Juhász István, Sipőcz József, Ungvári Zoltán, Nagy József, Erdélyi János, Cserge Ferenc, Schrick Ferenc, Pauer Géza, Hajnal Tamás, Edőcs István, Kovács Ferenc mind-mind feliratkoztak az országos bajnokok listájára, és hol vannak még a többiek? Az utánpótláskorúak, az ifjúságiak, a serdülők! Mert a szakosztály tevékenysége egyre szélesebb körű. Pedig azok a bizonyos teremgondok továbbra is kísértenek, és az edzők is váltakoznak. Jákói István, Adler, újból Jákói, Bondi Miksa, majd a hétszeres magyar bajnok és EB-bronzérmes Kellner Ferenc, Erős István és megint Kellner. Viharokkal jár még a fejlődés is…
Kellner Ferenc, aki a legeredményesebb versenyzője volt a szakosztálynak, sokat tudna erről mesélni. Ő még emlékszik arra, amikor a csapatbajnokságokon hátránnyal rajtoltak, mert minden ellenfél tudta, hogy nincs légsúlyú versenyzőjük, emlékszik a szakosztályvezetés labilis voltára, a nagy felemelkedésekre és a nagy zuhanásokra – nemzetközi versenyekre, BM szpartakiádokra, hazai kisiklásokra…
Ha kissé visszapergetjük az eseményeket, sajátos légkörbe csöppenünk. A római olimpia után kezdődik az I. osztályú CSB. Török Gyula olimpia sikere ajzószerként hat, ezrek ostromolják a pénztárakat. Feszült légkörű, hallatlanul izgalmas csaták, s a háromszoros bajnok újpesti együttes csak a negyedik helyen végez. És ekkor (1961) felkérik a versenyzéstől éppen visszavonult Kellnert: vállalja el az edzések vezetését. Váratlan ajánlat. Mintha azt mondanák a „kiskatonának”: - Fiam, holnaptól tábornok vagy! Nincs még edzői gyakorlata, és azokat oktassa, akik versenyzőtársai voltak?...
Vállalja. És 1961-ben harmadik, 1962-ben újból első a csapat. De hogyan, milyen előzmények után? Milyen varázsszert alkalmaztak, hogy ez sikerüljön? Az 1962-es csapatbajnokság után a többi nagy szakosztály tagjai pihentek. Mert, ugye, karácsony, újév – az ünnep, az ünnep… Bezzeg mást tesznek az újpestiek! Gulyácsi síel, Ungvári tornászik, Kállai kerékpározik. Télen. Az átmeneti időszakban. S mire alapozni kell, ujjé, már van erő! Félév múlva még barátságos mérkőzésre sem akarnak kiállni ellenük az ellenfelek. De ez sem elég. A szakosztály tagjai plakátokat készítenek és helyeznek el az iskolákban: „Várunk benneteket, fiatalok!” És a fiatalok jönnek. A tekintélyes klasszisversenyzők meg eljárnak az ifik edzéseire, mérkőzéseire, segítenek oktatni, bemelegíteni, buzdítani. Így jutnak fel a csúcspontra. Évekig tart ez a lelkesedés, ám 1964-ben már csak egy újpesti versenyző kerül az egyéni bajnokság döntőjébe – az is kikap. A csapattal is baj van. Hosszas vegetálás következik, az NB I-ből is kiesnek. De a Dózsa himnusza megfakulhat – a dózsások lelkesedése soha! Ha újra kell kezdeni, van bennük szív az újrakezdéshez. A sportköri elnökség bízik az ökölvívásban. Változhat a szakosztály létszáma, elmaradhatnak az eredmények, de ez csak átmeneti állapot lehet. És átmeneti állapot volt! 1969-ben már „érik az új termés”, hat versenyző szerez I., hét II., három III. osztályú minősítést. Arany- és ezüstjelvényes ifjúsági versenyzők példázzák a jövőt. Csjeff aranyérmet szerez a lodzi ORT-n, minden újból biztatónak tűnik. Kellner 1970-ben függetlenített edzőként kezd dolgozni. És 1971-ben talán megoldódik a teremgond is, mert a Miskolci úton saját „otthon” épül. A lila-fehér ökölvívók nem lesznek többé vándorok, és ez az egész magyar ökölvívás szempontjából örvendetes fejlemény.
A Kellner korszak a legeredményesebb volt ez idáig, hiszen mindösszesen 27 magyarbajnok nevelődött fel Újpesten, és 2 esetben a csapatbajnoki dobogó legfelsőbb fokán is állhattak az újpesti öklözőink.
1981-től a kitűnő pedagógiai érzékű Svasznek Jenő vette át a vezetőedzői teendőket.
Ez időszakban Gyepes László, majd később Turai Gábor elnökölt az ökölvívóink élén. Svasznek edzői irányítása alatt - 1997-ig - , 18 felnőtt bajnoki aranyérmet szerzett szakosztályunk, és 3 esetben a CSB legfelsőbb fokára is felállhattak versenyzőink.1998 és 1999 között a mesteredző Szántó József vezette az öklözők edzéseit. Ez években 1-1 aranyérmet szerzett a csapatunk, Lestár István jóvoltából.
2000-ben ismét váltás történt, úgy a vezetésben, mint a szakosztályi tagok, versenyzőink tükrében, szinte teljesen átalakult a szakosztály. Demlyén István vette át az elnöki teendőket, míg vezetőedzőnek a Fekete TEAM-ból „átigazolt” Farkas József ökölvívó szakedzőt nevezték ki. Ekkor került szakosztályunkhoz a grúz származású ökölvívó szakedző Giorgadze Levan is. Jó érzékkel láttak neki a munkához és a női ökölvívásba, női öklözők képzésébe hatalmas energiákat fektettek (A 12 magyarbajnoki arany).
Ez idő alatt sporttörténelmet is írhattunk, hiszen a 2000-ben zajló V. Kadett Európa Bajnokságon Kóczián József megszerezte Magyarország első EB aranyérmét! Jelenleg Farkas József, Giorgadze Levan, Farkas Márton, Balázs Tibor, és Pécsiné L. Melinda edzők irányításával az utánpótlás nevelés az elsődleges fontosságú tényező a szakosztályi munkafolyamatokban. Egy UTE ökölvívó iskola megalapításán munkálkodik a vezetés.
Az UTE, ökölvívó versenyzőinek legjelentősebb nemzetközi és hazai eredményei:
Országos Bajnokság
1947 váltósúly Budai Pál
1948 könnyűsúly Budai Pál
Dózsás korszak:
Olimpia
1980 +81 kg Lévai István
Európa Bajnokság
1973 váltósúly Csjef Sándor
Országos Bajnokság
1951 könnyűsúly Farkas Béla
kisváltósúly Budai Pál
középsúly Plachy Mátyás
félnehézsúly Kovács Attila
1952 félnehézsúly Kovács Attila
csapatbajnokság Budai Pál, Plachy Mátyás (Bp.I.csapatában)
1953 váltósúly Budai Pál
középsúly Sipőcz József
1954 légsúly Kárpáti József
1955 váltósúly Budai Pál
1957 CSB: Bognár Tibor, Borsits István, Fekete István, Juhász István,
Kellner Ferenc, Kovács Attila, Méhész II. István, Nagy József, Sipőcz József, Szilvási Ferenc
1958 könnyűsúly Kellner Ferenc
kisváltósúly Juhász István
félnehézsúly Sipőcz József
CSB: Bognár Tibor, Borsits István, Erdélyi János, Fekete István,
Juhász István, Kellner Ferenc, Kovács Attila, Méhész I Pál,
Nagy József, Princz IV Károly, Sipőcz József, Ungvári Zoltán.
1959 könnyűsúly Kellner Ferenc
kisváltósúly Juhász István
középsúly Ungvári Zoltán
félnehézsúly Sipőcz József
CSB: Babics Imre, Bognár Tibor, Borsits István, Erdélyi János,
Fekete István, Juhász István, Kellner Ferenc, Méhész II István
Nagy József, Nyírbátori László, Pál György, Princz IV Károly
Sipőcz József, Ungvári Zoltán
1960 harmatsúly Nagy József
könnyűsúly Kellner Ferenc
kisváltósúly Juhász István
félnehézsúly Sipőcz József
1961 nagyváltósúly Erdélyi János
1962 nagyváltósúly Erdélyi János
CSB: Bárány László, Benigni József, Bognár Tibor, Cserge Ferenc,
Erdélyi János, Gulácsi Gyula, Gyarmati János, Hajnal István, Hornyák Ferenc, Kállai János, Kosztolni József, Méhész II István
Nagy József, Pál György, Schrick Ferenc, Tóth János, Ungvári Zoltán
1964 harmatsúly Cserege Ferenc
1964 CSB: Benigni József, Bognár Tibor, Cserge Ferenc, Dancsi József,
Erdélyi János, Kárpáti Antal, Pauer II Géza, Pusztai József, Schrick Ferenc, Takács György, Ungvári Zoltán
1965 harmatsúly Cserge Ferenc
középsúly Schrick Ferenc
1966 váltósúly Pauer Géza
1967 könnyűsúly Hajnal Tamás
1968 nehézsúly Edőcs István
1969 pehelysúly Kovács Ferenc
1973 középsúly Jakab Vilmos
1974 papírsúly Zubik István
légsúly Tézsla József
nagyváltósúly Csjef Sándor
Középsúly Jakab Vilmos
1975 légsúly Glück Péter
harmatsúly Jakab József
Félnehézsúly Jakab Vilmos
1976 papírsúly Kovács István
középsúly Götz Károly
1977 papírsúly Breznyik György
harmatsúly Jakab József
középsúly Götz Károly
félnehézsúly Jakab Vilmos
nehézsúly Lévai István
1978 papírsúly Breznyik György
nehézsúly Lévai István
1979 szupernehézsúly Lévai István
1980 váltósúly Csjef Imre
1981 félnehézsúly Kiss Zoltán
szupernehézsúly Lévai István
1984 váltósúly 67 kg Tánczos Mihály
1985 váltósúly 67 kg Tánczos Mihály
nehézsúly 90 kg Lévai István
CSB (csapatbajnokság): I. helyezés
1986 nehézsúly 90 kg Lévai István
nagyváltósúly 71 kg Schubert Ferenc
CSB (csapatbajnokság): I. helyezés
1987 nehézsúly 90 kg Lévai István
nagyváltósúly 71 kg Schubert Ferenc
nehézsúly 90 kg EB (Dánia) Árvai Rudolf III. helyezés
CSB (csapatbajnokság): I. helyezés
1988 középsúly 75 kg Füzesy Zoltán
1989 -
1990 Nehézsúly 90 kg Hegedűs Rudolf
1991 középsúly 75 kg Füzesy Zoltán
1992 szupernehéz +91 kg Szikora István
1993 -
1994 kisváltósúly 63,50 Szűcs László
Középsúly 75 kg Lestár István
Félnehézsúly 81 kg Erdei Zsolt
1995 kisváltósúly 63.50 Szűcs László
1996 -
1997 középsúly 75 kg Lestár István
Junior EB félnehézsúly 81 kg Hídvégi György II. helyezés
1998 középsúly 75 kg Lestár István
1999 középsúly 75 kg Lestár István
2000 V. Kadet EB 81 kg Kóczián József I. helyezés
Magyar Köztársaság 2000. évi Kadett OB:
Kóczián József 81 kg (Fekete Team)I. helyezés
Székesvári Tamás +81 kg I. helyezés
Junior OB: Ács József 67 kg I. helyezés
2001 Kadet EB +91 kg Székesvári Tamá 2. helyezés
Kadet VB +91 kg Székesvári Tamás 3. helyezés
2002 Junior VB 81 kg Kóczián József 5. helyezés
2003 Felnőtt OB Csapatverseny III. helyezés
57 kg Nagypál Márk 5.
60 kg Bacsó József 5.
60 kg Hirschler Ferenc 6.
69 kg Gregárik Krisztián 3.
75 kg Ács József 3.
81 kg Farkas Csaba 6.
+91 kg Palucinech Patrik 3.
2004 School Boys EB (Siófok) 72 kg Németi Tibor I. helyezés
Női MB
Páldi Éva 52 kg I.
Takács Éva 75 kg I.
Kispál Mónika 86 kg I.
Notigán Norbert 57 kg Heraklész válogatott, 2004 évi Kadet OB I. helyezettje
2005 Női MB
Páldi Éva 51 kg I.
Kurczin Brigitta 80 kg I.
Kispál Mónika + 86 kg I.
2006 Női MB Páldi Éva 54 kg I.
Kurczin Brigitta 80 kg I.
2007 Női MB Páldi Éva 54 kg I.
2008. Női MB Székely Dóra 69 kg I.
2009. Női junior OB Csombor Vivien 52 kg I. + a MB Legjobbja!
összeállította:
Farkas József UTE Ökölvívó Szakosztály vezetőedző
Felhasznált dokumentum:
„Száz év lila-fehérben” BM Könyvkiadó 1985
„RING HARSONA” a MÖSZ folyóirata
képgaléria
