2009.07.19 - Egy beregszászi lány az olimpián

Vissza a kezdőoldalra
Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni!
Belépés

Egy beregszászi lány az olimpián?

Kovács Klára első pillantásra törékeny leánynak tűnhet, valójában azonban nem volna tanácsos kikezdeni az 54 kilogrammos súlycsoport magyar ökölvívóbajnokával.

A ma 22 éves Klára, a debreceni egyetem ötödéves szociológia szakos hallgatója, még beregszászi gimnazistaként kezdett el bokszolni. Első edzői az azóta már elhunyt Kovács Attila, majd Kovács László voltak a Beregszászi Boksz Klubban. Amikor a Beregszászi Magyar Gimnázium elvégzése után eldőlt, hogy Klára Debrecenben folytatja tanulmányait, már ismert volt a neve a magyarországi szakemberek körében, így természetes volt, hogy egyetemistaként is folytatni fogja a bunyót. A kérdés csak az volt, melyik klub tud számára megfelelő körülményeket biztosítani a felkészüléshez és a versenyzéshez. Debrecenben csak a fiúkkal együtt tudott edzeni a tanulmányai mellett, így történt, hogy végül profi ökölvívó párjával együtt Nyíregyházán kötött ki, ahol előbb az NYVSC igazolt sportolója lett, majd az ottani női szakág széthullása után 2007-ben az ugyancsak nyíregyházi Big Boxing Sportegyesülethez igazolt át.

Figyelemre méltó, hogy Klára kezdettől kitart az amatőr sport mellett, semmiképpen sem szeretne profi öklöző lenni. "A laikusok számára a profi sport egy magasabb szintet jelent, amely felette áll az amatőr sportnak, de ez egyáltalán nincs így – magyarázza Klára. – A legfontosabb különbség, hogy az olimpián csak amatőr versenyzők indulhatnak, akik semmiképpen nem tekinthetők gyengébb képességű sportolóknak. Míg a profiknál előfordulhat, hogy ha jó a menedzsered, egymás után kapod a náladnál nyilvánvalóan gyengébb ellenfeleket, az amatőröknél megtörténhet, hogy egy világverseny első fordulójában mindjárt a világbajnokkal kell megküzdened. A legfontosabb azonban az, hogy a profi bokszban nagyon sok mindent az üzlet és a pénz ural, míg az amatőr ökölvívásban még jelen van a sport tisztasága."

Nagy Lajossal együtt, aki 2007 nyarától edzi Klárát, úgy döntöttek, hogy beneveznek a magyar bajnokságba, annak ellenére, hogy Klára még mindig ukrán állampolgár. Akkor még 60 kilogrammban indult, remélve, hogy ott gyengébb lesz a mezőny, ám mint kiderült, ebben a súlycsoportban indultak a legtöbben, s mivel az ökölvívás mégiscsak meglehetősen szubjektív sportág, a kezdő Kovácsnak közel azonos erőviszonyok mellett nem sok esélye volt a tapasztaltabb, nagyobb ökölvívó-múlttal rendelkező versenytársakkal szemben.

Klára azonban nem adta fel. Indult minden kínálkozó versenyen, sőt tavaly nyáron a szövetségi kapitány felkérésére részt vett Udinében egy olasz–magyar csapattalálkozón is, méghozzá jó eredménnyel. A következő évben újra próbálkozott a magyar bajnokságban, ezúttal azonban a számára megfelelőbb, 54 kilogrammos súlycsoportban, ami nyerő döntésnek bizonyult, hiszen végre elhozta neki a megérdemelt magyar bajnoki címet. A döntő első menetében kétszer számoltak rá ellenfelére, majd a döntő fölény okán megszakították a mérkőzést.

Akkor most következik az olimpia? – tettük fel a kérdést az újdonsült magyar bajnoknak, tudván tudva persze, hogy a válasz nem lehet egyszerű, hiszen a férfiakéval ellentétben a női boksz még nem olimpiai versenyszám. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) éppen idén augusztusban dönt majd arról, hogy hosszú évek küzdelmei után engedélyezi-e a versenyszám felvételét a 2012-es olimpia műsorába. "Csak az a baj, hogy még Ukrajnában is elismertebb a női ökölvívás, mint Magyarországon. Egy-egy komoly nemzetközi versenyre napi két edzéssel kell felkészülni, nekünk pedig még nap mint nap meg kell vívnunk a magunk harcát, hogy legalább azt a minimális támogatást kiharcoljuk, ami pedig automatikusan járna az eredményeinkért" – mondja Klára.

Neki egyébként kárpátaljai magyarként a származásával is meg kell küzdenie. Magyar bajnokként, de ukrán állampolgárként jelenleg még nem indulhat Európa- vagy világbajnokságon, így egyelőre maradnak számára a világkupa-küzdelmek. "Ha megszerezném a magyar állampolgárságot, akkor a cél az olimpiai részvétel volna, amire már most megkezdtük a felkészülést, igyekszünk minél több nemzetközi tapasztalatot szerezni. Legutóbb egy isztambuli tornán volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen a nemzetközi mezőny. Egy indiai lánnyal bokszoltam, és megdöbbentő volt számomra, hogy milyen erőnléti és mentális felkészültséggel rendelkezett, s mennyire el vagyunk mi ettől maradva" – meséli.

Klára szerint a boksz alapvetően nem az agresszivitás kiéléséről szól, minket azonban annál inkább érdekelt, hogy akkor mégis mi vesz rá egy lányt a verekedésre. "Ehhez a sporthoz szerintem nem kell agresszivitás, sőt, az inkább hátrányt jelenthet. Inkább megfontolt alkatnak tartom magam, számomra a boksz szépsége a gondolkodásban és a pillanatnyi helyzetnek megfelelő reagálásban rejlik. Ha így tekintünk rá, akkor egyértelmű, hogy nem egy kizárólag a férfiaknak fenntartott sportágról van szó."

S hogy volt-e már rá alkalom, amikor a mindennapi életben kellett kamatoztatnia ökölvívó tudományát? "Szerencsére még sosem volt rá szükség, hogy éljek a tudásommal. A sportolói léthez azonban az is hozzátartozik, hogy az embernek ezzel az erő- és tudásbeli fölényével nem szabad visszaélnie. Ha konfliktus adódik, igyekszem inkább szavakkal rendezni a helyzetet" – nyilatkozik a feltűnően békés bokszbajnok.

Az ökölvívás azonban olyan sportág, ahol az embert óhatatlanul sérülések érik, ami a nők számára különösen érzékeny pont lehet. "Nekem szerencsére még sohasem volt igazán nagy, látványos monoklim. Persze többször előfordult, hogy bekékült az orrom, a szemöldököm. Természetesen kényelmetlen sérülésekkel kimenni az utcára, hiszen nincs ráírva az emberre, hogy ökölvívó, a sérüléseit a ringben szerezte és nem egy családi konfliktusban, de ez hozzátartozik a sportághoz, vele jár" – mondja.

Kovács Klára jövőre szociológusi oklevelet szerez, s döntenie kell arról, hogyan alakítsa az életét. "Valójában már most el kellene kezdenem állást keresni, hogy a diploma megszerzésének pillanatára biztos egzisztenciával rendelkezhessek. Ez azonban a sportpályafutásom végét is jelentheti, hiszen nyolcórai munka mellett lehetetlen napi két edzést tartani. El kell döntenem, hogy szerintem van-e jövője Magyarországon a női ökölvívásnak, érdemes-e áldozatokat hozni például egy esetleges olimpiai szereplés érdekében. Akik figyelemmel kísérik a sportpályafutásomat, azt mondják, volna esélyem."
 

Forrás: Kárpátalja hetilap, Internet